Ez nem működik vagy hogyan marad benn a szöveg?      

Andalogva járok

Nyugodt a Körös ölelő karja, mert védi Szarvast, békét sugallva. Zöld lombok alatt alszik a város, andalogva éji utam járom. Fényes kirakatok előtt megállok, ősi palotát ringat az álom. Zene szól, s némít a hangzavar, a folyóban csillagok táncolnak. Csendes éjben, olyan szép vagy Szarvas, tarka fény az, mely álomba ringat. Angyalok szállnak az öreg hídra, kezükben csillogó koronával. Csodállak Szarvas, kimondom halkan, majd hűséget esküszik az ajkam. Daccal az ármányt szövő világgal, szembe nézek a rang hatalmával! Dacolok, pedig vesztes lett utam. Nevetek, Körös habja befogad. Letört tilalom fa csonka ágán, millió tüske a szívem rágja. A ligeti sétányon ballagok, apró állatkák futnak utamon. Hajnal van, a csendnek halkan szólok. Nagy Erzsébet Szarvas

Néma pillanat

*************

Rejtett néma pillanat,
a hajnali útszakasz.
Amely benn a tudatban,
megbújt szürke sarokban.

Tudatban vagy alatta?
Hüvős úton haladva,
későn nyíló orgona,
felbukkan a kanyarban.

Néhány apró pillanat,
ott a belső udvarban.
Ott, hol megállok néha,
pillanatot kutatva.

Kimondom, elfut nyomban.
Pillanat, fáj az utad!
Suhansz, de mégis maradsz,
itt a belső udvarban.

Nagy Erzsébet
Szarvas

 

 

 Csillagos ég

                                                 **********

Kedvencem vagy te, csillagos ég,
figyellek forró nyári estén.
Fut a tejút kacsázik útja,
mint ezüst kígyó csúszik rajta.

Oly csodás távoli messzeség,
ezernyi titkot csendben mesél.
Tengernyi csillag, e föld egén,
s közötte a szemed, mely kék!

Körös lenn fodrozik medrében,
hold sugár játszik a tükrében.
Zöld fa hídról órákig nézem,
amint csillag táncol a vízben.

Árnyas fák ölelik oldalát,
dallamot suttognak partján.
Halkan surranó Szellő szava,
a neved mondja est-hajnalban.

Nagy Erzsébet

Szarvas

 

                                              Elmentél

                                              *******

Amikor a szív ott benn fáj,
értelem nélkül kalapál.
Apró harang zúgja dalát,
hold sugár takarja szavát.
Csendben suhan az éjszakán,
oly árván céltalanul jár.
Sötét ablakok bámulnak rá.

Léptem kopog szürke úton,
a végét már nem is tudom.
Csupán álmokban kutatok,
néhány nyár tovafutott.
Örzöm ajkadnak mosolyát.
Elmentél, fáj a távolság,
kettétört út előttem áll.
Köbe zárt sötét éjszakán,
eltűntél a kanyar után.
Árnyékod nézem, szívem fáj,
egy percet kérek!-szólna szám.
Szavam elnyeli a hold sugár.

Amikor a szív ott benn fáj,
értelem nélkül kalapál.
Apró harang zúgja dalát,
s éj takarja be szavát.
Csendben suhan a folyón át.
Szomorú, céltalanul jár,
sötét ablakok bámulnak rá.

Nagy Erzsébet
Szarvas
 

 

 

                                              Szeretlek

                                              *******

Szeretlek, szavam úszik a folyón,
tiltott szó, mely börtönében dohog.
Kastély kert izzik a nyári naptól,
ünnepel a város, benne a szó.

Szeretlek!-s lépkedek az úton,
oda, hol vár éjbe vesző otthon.
Dávidom kacag, apró nebuló.
Téged is szeretlek!-fölé súgom.

Arcán piros rózsa ül, s mosoly,
rám néz, mert érti mire gondolok.
A kék csillag ma felém ragyogott,
s én könnyezve haza baktatok.

Szeretlek, léptem zajában hallom,
cipőm sarkán a tiltott szó kopog.
Végig söpör a Jókai úton,
Szarvas tiéd lesz gyötrő bánatom!

Szeretlek, öledben a fájdalom,
Körös partjára szüntelen vágyom.
Hol fürödnek hajnali csillagok,
s az elmúlt nap fényét kutatom.

Nagy Erzsébet

Szarvas
 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                         

 

                                       Költő vagyok?

                                         ********

 

Költő vagyok-avagy poéta? Hisz sorokat vetek papírra. Egyre nő szürke betű erdő, majd befed a rózsaszín felhő. Szőke kislány átfut az úton, göndör haján kósza szél táncol. Mélán követi léptem zaja, zümmögő légy vibráló hangja. Ma felnőtt gyermekét ringatja, sötét lett egykor szőke haja. Dávid kacag ölelő karján, és az idő engem hajt tovább. Tovább!-így susognak az árnyak, melyek gyakran utamba állnak. Átlépem, túl az égre nézek. Áldást várok, talán remélek? Hogy itt, e földön legyen Béke! Mikor tudatom, olykor lázad, okát, mi fáj magába zárja. Emlékezem és Békét kérek, utódom ne vessen rám követ! Háborúban, hol vér hömpölyög, halálhörgést sodor sötét éj. Nyomor támad és szegénység! Költő vagyok?-talán poéta? Békét követel betűk sora! Álom kerget, avagy pusztán vágy? Hogy csendes szélben járjak tovább, feledve a háború nyomát! Felettem áll rózsaszín felhő, sötét utcákon zúg a tömeg, hol én a Békét követelem!                                              Nagy Erzsébet                                                     Szarvas

****

             

 

  

                                         Szeretlek

                                        ********* 

Szeretlek, mondogatom halkan,
látni vágyom, hallani szavad!
Akkor is ha bánt, s ha durva.
Szeretlek, a szellő is súgja.

Szeretlek daccal, a halállal,
megtiport lélek jaj szavával!
Te tetted!-keresed a választ?
A tudatomat, e szó rágja!

Ellenség vagyok, avagy barát?
De, mit számit az, ha ott benn fáj!
Harsona zúg a tudat alján,
hogy halni kell, hogy halni muszáj!

Keresed a választ?-bár tudnám!
Elborít a süllyedő világ,
szennyben, mocsokban sok ember jár.
Mond meg te! Miért lennék én más?

Hiszen szeretlek, kell a halál!
Kell a néma vigasztalás,
erő kell, megújulás.
De, gúnnyal feded, ömlik a sár!

Szeretlek, e szóban van a halál,
mondom százszor, mint áldott imát.
Kereszt lesz majd egy nap hajnalán,
s utam elnyeli a homály.

Nagy Erzsébet

Szarvas
 

  

                                           Tavasz van

                                            ********

 Tavasz van az eső egyre esik,
cseppje a gallérom alá szökik.
Fázok én, és fázik gondolatom,
megrázom magam, e szép utamon.

Dög-keselyű az, mi ott fenn kering,
szárnyával bűzös levegőt szeli.
Óriás szemét hegy fölött megáll,
majd keres kutat, élelem után.

Pedig, te oly szép vagy Magyarország,
ám a szemét hegytől nem látni rád!
Virágok között maradék kalács,
ott papír pohár ázik a járdán.

Oly szép vagy, te áldott Magyarország,
de beteg fák sóhajtoznak némán.
Hangjukat elborítja szenny és gáz,
száraz levelek hullnak alá.

Égbenyúló hegy szirtek ott Budán,
bámullak én, de Szarvas a hazám!
Duna helyett a Körös-partja vár,
zeg-zugos utcáin jó öreg fák.

Éjszakai fényben parti montázs,
vízben fürdő csillag, beton sétány.
Te vagy Szarvas titok, és a varázs,
Katalin-kettő hajó rám dudál.

Ébredek, járom az árnyas utcát,
zöld fa hídon lépegetek tovább.
Liget elnyel, s a csend ölel át,
kopott pad, te örökké vársz reám!

                                                    Nagy Erzsébet

                                                       Szarvas                       

                                                          

                                          Miatyánkom

                                          *********

Miatyánkom?-a szívemben dobog,
lüktető ritmusa az Úrtól szól.
Rám talál, ha jő vöröslő alkony,
csillagos éjszaka őrzi álmom.

Fénylő hold-sugárban Ő int felém,
hajnalban védi szívem melegét.
Ontja rám a nap égő sugarát,
átölel a tél zúgó viharán.

Miatyánkom az, ha madár dalol,
Isten teremtménye, Hű barátom.
Óriás fán hajladozó lombok,
Jézus szavát fülembe súgjátok!

A Körös, hol csendesen kanyarog,
miatyánkom játszik a fodrokon.
Sötét éjszakában, hol csillagok
fényében, az Úr szeme rám ragyog.

Tavirózsák halk sóhaját hallom,
álmodozva állok a fahídon,
Kék csillagban Jézus szemét látom,
Istenem!-te vagy a Miatyánkom!

Nagy Erzsébet
Szarvas

                                         Eltelt egy év

                                         ***********

 Tarka őszbe fordult napfény,
s, lám újból eltelt egy év.
Üldögélek Körös ölén,
emlékeimben dúl öt év.

Öt év, az ég felé nézek,
Bárányfelhő szólj hát kérlek,
Meddig tart még?-tőled kérdem,
meddig tart még az, mit érzek.

Tőled kérdem fenn az égen,
hisz jó barátom vagy nékem!
Szikár föld felett állsz csendben,
pillanatokat ellesve.

Öt év!-hallod Körös vize,
te partján öntözött cserje.
Ti tudjátok, s hiszitek,
szívemet fájdalom ölte.

Gondolj rám, hisz bűnben élek,
ülök sós könnyben fürödve!
Nézem a tajtékzó vizet,
és imát mormolok érted!

Gondolsz-e rám, ó mond Kedves!
Az, hogy élsz ma álom nekem.
Folyó partján ha kereslek,
bús álmot űzök tört szívvel.

Nagy Erzsébet
Szarvas

 

 

 

                            

 

Oldal: Ide írhatod a weboldalad új lapjának a címét
Ide írhatod a honlap főcímét, ami legfeljebb 75 karakter lehet! - © 2008 - 2025 - tzhelps.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat